Tények és tévhitek a próbaidővel kapcsolatban

A próbaidő a munkaviszony széles körben ismert és alkalmazott eleme. Munkaviszony létesítésekor az esetek döntő többségében a munkáltató próbaidőt köt ki a munkaszerződésben. Ennek ellenére a Munka Törvénykönyve nagyon keveset foglalkozik vele. Mi összegyűjtöttünk számos fontos információt, amit a próbaidőről tudni érdemes.

A próbaidő kikötése a munkaszerződésben nem kötelező, ez egy lehetőség a munkáltató számára, amely során lehetőség nyílik arra, hogy a munkavállaló és a munkáltató a munkaviszony kezdetén kölcsönösen megismerhesse egymást. A próbaidő lényege, hogy kiderüljön, a munkavállaló alkalmas-e a munkaszerződésben foglalt feladatok ellátására, illetve, hogy a munkáltató biztosítja-e a szerződésben foglalt munkavégzési feltételeket. A próbaidő időtartama alatt mindkét fél indokolás nélkül megszüntetheti a munkaviszonyt.

Próbaidőt határozott és határozatlan időtartamú munkaviszonyban is lehet alkalmazni, ugyanakkor rövid időtartamra létrejövő munkaviszony esetében a próbaidőnek rövidebbnek kell lennie munkaviszony tartamánál.

A Munka Törvénykönyve meghatározza, hogy a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidő köthető ki. Ennél rövidebb időtartam kikötése esetén a próbaidő meghosszabbítható legfeljebb egy alkalommal, azonban összességében így sem haladhatja meg a három hónapot. Kollektív szerződés rendelkezése alapján a próbaidő tartama legfeljebb hat hónap lehet. Fontos, hogy a próbaidő nem határidő, hanem időtartam. A próbaidőt nem munkanapban, hanem naptári napban számolják, nincsen jelentősége annak, hogy a próbaidő utolsó napja munkanapra vagy munkaszüneti napra esik.

Próbaidőt csak és kizárólag írásban, a munkába lépést megelőzően, a munkaszerződésben lehet kikötni. Ez azt jelenti, hogy a munkába lépés után még akkor sem lehet próbaidőt meghatározni, ha mindkét fél beleegyezik.

Egy tévhit, hogy a próbaidő lejárta után egy végleges munkaszerződést kell készíteni. Erre azonban nincsen szükség. Csak akkor van szükség újabb dokumentumot aláírni, ha a próbaidő lejárta után a munkaviszony feltételei, elemei megváltoznak, azonban ekkor már munkaszerződés módosításáról beszélünk.

Abban az esetben, ha a próbaidő alatt bármelyik fél felmond arra kell figyelni, hogy a felmondást még a próbaidő alatt köteles közölni a másik féllel. Ez a szabály arra is vonatkozik, ha a munkáltató a dolgozóval postai úton kívánja közölni a felmondás tényét (pl.: betegszabadság esetén). Ebben az esetben is érvényes, hogy a felmondás kézhezvétele számít a közlés időpontjának, tehát a kipostázott dokumentumokat még a próbaidő lejárta előtt el kell juttatni a dolgozóhoz. Amennyiben a dokumentumok kézhezvételére a próbaidő lejárta után kerül sor, az indok nélküli, azonnal felmondás jogellenesnek minősül. Abban az esetben, ha az átvételt a munkavállaló megtagadja vagy szándékosan megakadályozza közlés hatályosnak minősül, azonban erről jegyzőkönyvet kell felvenni.